Belőlem indul minden, és hozzám érkezik,
a végtelen magam vagyok.
Csepp vagyok az óceánból,
a messze kéklő végtelen.
Ölemben a Nap sugara,
naponta felkel és megpihen.
Lélegzet vagyok a levegőből,
az életet adó áradás.
Szívedbe zárt lüktetésként
a soha el nem fáradás.
Mosoly vagyok a jókedvből,
Őszinte gyermek-kacagás,
mely oly gyorsan illan el,
mint a szivárvány ragyogás.
Megnyugvás vagyok a fájdalmadban.
Oltalmat adó ölelés,
melybe addig simulhatsz bele,
míg elillan a feszülés.
Pillanat vagyok a gyönyörben.
A fellobbanó kezdet és a vég.
Belevésve minden porcikádba
az együtt hullámzó remegést.
Láng vagyok a szeretetben.
Az utat bevilágító fény.
Bárhová indulsz és bármerre mész,
általam bizton hazaérsz.
S ha hiányod vagyok a teljességből,
tudd, hogy utunk egyszer összeér.
S amikor átöleljük majd egymást,
minden egy lesz, és egész.
/ Makhajda Judit: Része vagyok /
