Mennyire hálás voltam ma ezért a napsütésért! És a kávéért, a csokiért, a narancsért... hogy megtaláltam a dugiforintocskáimat rájuk... hogy van hol megsütnöm a napi sütimet, és a kecsketejecskéért, és a kapirgálós tyúkok tojásáért, amit belesütöttem. Az időért, amit tanulásra és olvasásra fordíthatok.
És sorolhatnám, végtelen a sor.
Mennyire más lenne az élet, ha mindenki tudna hálás lenni... hálás, hogy van hol lakni. Hálás mindenért, amink van !
Hányszor hallom, hogy hisz nekem nincs semmim. Dehogyis nincs! Csak körbe kellene nézni mindenkinek maga körül és megköszönni mindent, amit látnak! Akit látnak! A múltat a jelent. Hogy van ételünk, hogy van kezünk, hogy tudunk venni levegőt, hogy vannak gondolataink, és hogy van választásunk.
Ha nem tudod miért fontos tudatosítani magunkban a hála megélését, itt egy jó kis cikk Janovszki Gabriella szakpszichológustól : https://www.lelekkozpont.hu/.../pozitiv-pszichologia-a.../
Egyébként rettentő kíváncsi vagyok, hogy ti szoktatok-e, tudtok-e hálásak lenni, és ha igen, utoljára miért voltatok azok? Ha van kedved, írd meg nekem :)
