A Reikiről

 A Reiki az egyetemes energia elnevezése. Rengeteg írás található az interneten róla, számtalan formája, csoportja van. Az általam szervezett előadásokon, elvonulásokon, behangolásokon szívesen mesélek a Reiki eredetéről, történetéről, a saját élményeimről és érzékeléseimről. 

Meggyőződésem, hogy a Reikiről nem olvasgatni kell, hanem személyesen megtapasztalni. 

Bioenergiája mindenkinek van, de nem mindenki tudja használni. Reikis azonban úgy lehet valaki, ha a Reiki mestere behangolja őt. Több fokozata van a Reikinek, jelenleg én az elsőt és a másodikat tanítom:

- I. fokozat - saját magunk és környezetünk energiával való feltöltése

- II. fokozat - Reiki energia megerősítése, távkezelés, energiaküldés, szimbólumok használata

A Mesteri és a Mester-Tanári fokozatot jelenleg nem oktatom. 

A behangolásokra fel kell készülni testben és lélekben egyaránt. Hiszek benne, hogy aki Reikis akar lenni, az érezni fogja a hívást, és mindent el fog követni, hogy megkapja a beavatást. Abban is hiszek, hogy a Mester is kivárja a tanítványát, és felismeri azt. Amikor eljön az ideje, a Mester is, és a Tanítványa is készen fog állni erre a csodálatos eseményre.

Bár sokan gyógyító energiának is nevezik a Reikit, én azt vallom, hogy mivel a lélek nyelve a betegség, a reiki energia elsősorban azáltal tud gyógyítani, hogy a lélekre hat. Olyan mértékben emeli meg az ember energiaszintjét, hogy általa képes lesz saját magán dolgozni, változtatni azokon a dolgokon, melyek megbetegítik a lelket és a testet, felerősödik az intuíció, az empátia, a globális felelősségtudat, ezek által új utak, lehetőségek tárháza nyílik meg előtte.

A Reiki beavatásokról szívesen küldök bővebb infót e-mailben, kérlek ide kattints és írj nekem  >>






Egy nőnek kell, hogy legyen...

"EGY NŐNEK KELL, HOGY LEGYEN...
Elegendő saját pénze ahhoz, hogy elköltözzön,
és kivegyen egy lakást magának

akkor is, ha soha nem áll szándékában,
és a szükség sem hozza úgy...
Egy tökéletes ruhadarabja arra az esetre, ha álmai munkáltatója
vagy álmai társa egy órán belül látni akarja...


EGY NŐNEK KELL, HOGY LEGYEN...
Olyan fiatalsága, amelyet kész hátrahagyni...
Egy jó szaftos múltja... amelyet alig vár, hogy elmesélhessen
majd öregkorában...


EGY NŐNEK KELL, HOGY LEGYEN...
Egy jó csavarhúzókészlete,
vezetékmentes fúrója és egy fekete csipkemelltartója...
Egy barátja, aki mindig megnevetteti...
És egy másik, aki hagyja, hadd zokogjon...


EGY NŐNEK KELL, HOGY LEGYEN...
Egy minőségi bútordarabja, amelyet nem úgy örökölt
valakitől a családban...
Nyolc egyforma tányérja,
talpas borospoharai,
és legalább egy receptje, amelyet ha megfőz,
a vendégei teljesen odalesznek tőle...
Az érzése, hogy ő maga irányítja a sorsát...


MINDEN NŐNEK TUDNIA KELL...
Hogyan legyen szerelmes anélkül, hogy elveszítené önmagát...
Hogyan szakítson egy szeretővel,
és ellenkezzen egy baráttal anélkül,
hogy tönkretenné a barátságot kettejük között...
Hogy mikor kell keményebben küzdenie...
És mikor kell abbahagyni...


MINDEN NŐNEK TUDNIA KELL...
Hogy nem tudja megváltoztatni a lábai hosszát,
a csípőcsontja szélességét,
és a szülei természetét...
Hogy a gyerekkora talán nem volt tökéletes,
de már vége van...


MINDEN NŐNEK TUDNIA KELL...
Hogy mit tenne, és mit nem tenne meg a szerelemért és másért...
Hogyan kell egyedül élni...
Akkor is, ha nem jó érzés.


MINDEN NŐNEK TUDNIA KELL...
Hogy kiben bízhat meg,
hogy kiben nem,
és hogy nem ő a hibás.


MINDEN NŐNEK TUDNIA KELL...
Hogy hová kell mennie,
legyen szó a legjobb barátja ebédlőjéről,
vagy egy tündéri vendégházról az erdő mélyén,
amikor a lelkének gyógyulásra van szüksége...


MINDEN NŐNEK TUDNIA KELL...
Hogy mit képes, és mit nem képes elérni egyetlen nap,
egy hónap,
egy év alatt."


/Pamela Redmond Satran
Fordította: D. Tóth Kriszta/
a / 

Lemanguria

 Négy évvel ezelőtt kezdtem el keddenként Veszprémbe járni, Lemanguriát táncolni, amikor csak tudok, megyek. Végre van egy hely, ahol teljes valóságomban, ősi mivoltomban tudom megélni a lelkem táncát, felszabadultan és nyitottan tudok kapcsolódni a táncos társaimhoz, és a mindenséghez.

Énidőm van ilyenkor este... esti tánc... Egy csupaszív kis csapat befogadott maguk közé, és csodás élményt kaptam tőlük. Nem kérdezték ki vagyok, honnan jöttem, mit csinálok, nem nézték hogy nézek ki, mi van rajtam... egyszerűen csak elfogadtak. Olyannak amilyen vagyok. Szeretem ezt a különleges világot 

"A LEMangURIA szabad mozdulataink világa, melynek inspirációja a lélek." 

Amikor azt mondom, hogy tánc"órán" voltam, nálam az A " lemanguriás", ami egy szabad-, vagy más néven lélektánc, testtudatos mozgásmeditáció. Már az elnevezése is gyönyörű volt: Találkozás a mozdulatban - ünnepbe táncolós Akartam valami nagyon tökjót írni ehhez az élményhez...  de valahogy nem kíván ez a dolog semmiféle nagy gondolatokat, eszmét, egyszerűen csak nagyon jó megélni, benne lenni... Tartozni valakikhez, akik el-, és befogadnak, szeretnek, úgy ahogy vagyok, ez kifejezhetetlen... ha megtalálod azt a közösséget, akik akkor is ugyanolyan szeretettel várnak, ha csak hébehóba mész, mert tudják, hogy úgyis ott leszel, ha úgy kell annak lennie... Emberek, akikhez "semmi" közöm, nem tudom hol laknak, mi a munkájuk, van-e szerelmük, családjuk... mégis sokkal többet tudok róluk, mint azt hinné bárki... együtt táncolunk, úgy ahogy mozdul a testünk, ahogy a zene átjárja a lelkünk, ugyanazon térben és időben, de mégis a végtelenben.. mozdulunk, táncolunk, élünk, mi így kapcsolódunk... átjár bennünket valami sokkal magasztosabb, különlegesebb, csodálatosabb érzés, ez az összetartozás érzése. Jó benne lenni... 

~  De csakhogy meglegyen a jin jang élményem is, a gyerekeim szerint ez az a hely, ahol anya képes úgy táncolni mindenféle tudatmódosító szerek nélkül, mint aki be van szívva... ~

Egy nap a legszebb szavakat kaptam a tánc végén az egyik társamtól, aki azt mondta, hogy a táncát nekem ajánlotta. Először érezte a táncunkon keresztül, hogy KÉSZ vagyok. Később pedig ez felülíródott, hogy TELJES vagyok.
* Csoda, és hála ezt megélni. *
És hogy mitől más, mitől különleges, értékes ez a világ nekem? Talán ez az idézet jobban el tudja mondani, mint én.
"LEMangURIA egy olyan ország, ahol nem élhetsz hamisan. Határai szabadok. Lelki ösvényeden járhatsz a jellem, a test és tudat fejlesztésén keresztül. Minden szándékot a változás és áramlás energiája hatja át. Fontos alapvetése a megengedés. Megengedni mindenkinek a saját gondolatiságának, hitének, mozdulatainak, táncának a megélését. Hitünk, szellemiségünk és lélekéletünk összekapcsolódása testünkkel. Törvénye az elfogadás ítéletnélküli állapota. Itt a jellem tisztasága fejezi ki a tudatosság szintjét, melynek felügyelője a lelkiismeret. Szabadságod természetes állapot. Kapcsolódásainkban a megismerés hangsúlyos. A koreográfiák, sémák, és berögződések tovagördülnek. Keressük az új mozdulatokat, az absztrakt, kreatív megoldásokat. A tudatos szabad pillanatot. Sérüléseinket, amiket életünk folyamán szereztünk büszkén vállaljuk, mert ezek tettek erőssé bennünket. Törekszünk a természet és az emberi természet analogikus működését meglátni és megérteni. Törekszünk az életszemléletünk és a mindennapi életünk összehangolására. Aki vállalja saját mozdulatait, hibáit, erényeit, képességeit, aki változtatni szeretne az életén, megismerni kapcsolatait, szüleit, gyermekeit, berögzült sémáit, aki önbizalomra vágyik, és arra, hogy mások is bízzanak benne, aki szeretné feloldani magában a feszültséget, tanulásra vágyik, ismeretre a bennünk és körülöttünk lévő világról, aki kreativitásában, döntéseiben erősödni szeretne, önkifejezésében letisztulni, félelmeivel szembenézni és belőlük tanulni, aki harmóniát, egyensúlyt, szeretetet és boldog életet szeretne teremteni, annak itt a helye. Mert itt a vágyak átalakulnak cselekvéssé, és így az álmok valósággá.
A lélek felszabadul, az emberből táncos lesz. Áramló, őszinte mozdulataival fejezi ki önmagát a térben.
... Nincs rossz vagy jó mozdulat. Igaz van, vagy hamis. Te döntöd el, melyiket választod. Ugyanígy választod az életed! Igazul élsz, hűen, vagy hazudsz önmagadnak és másoknak is. Élettáncod magad járod."
/Idézet Semsei Angelika ÉletTánc című könyvéből/ 




A Háláról

 Mennyire hálás voltam ma ezért a napsütésért! És a kávéért, a csokiért, a narancsért... hogy megtaláltam a dugiforintocskáimat rájuk... hogy van hol megsütnöm a napi sütimet, és a kecsketejecskéért, és a kapirgálós tyúkok tojásáért, amit belesütöttem. Az időért, amit tanulásra és olvasásra fordíthatok. 

És sorolhatnám, végtelen a sor.

Mennyire más lenne az élet, ha mindenki tudna hálás lenni... hálás, hogy van hol lakni. Hálás mindenért, amink van ! 

Hányszor hallom, hogy hisz nekem nincs semmim. Dehogyis nincs! Csak körbe kellene nézni mindenkinek maga körül és megköszönni mindent, amit látnak! Akit látnak! A múltat a jelent. Hogy van ételünk, hogy van kezünk, hogy tudunk venni levegőt, hogy vannak gondolataink, és hogy van választásunk.


Ha nem tudod miért fontos tudatosítani magunkban a hála megélését, itt egy jó kis cikk Janovszki Gabriella szakpszichológustól : https://www.lelekkozpont.hu/.../pozitiv-pszichologia-a.../

Egyébként rettentő kíváncsi vagyok, hogy ti szoktatok-e, tudtok-e hálásak lenni, és ha igen, utoljára miért voltatok azok? Ha van kedved, írd meg nekem :) 





Zöld szmutyi

 Zöld lötyi... ennek története van... persze, mint mindennek... Évek óta tervben volt, hogy zöld lét kellene inni, tudom is, hogy kell, mi kell hozzá, csak éppenséggel kiskertem nincs, ahonnan biztonságosan be tudnám hozni az alkatrészeket, tudván, hogy semmi kemikália nincs benne. 

Hát amikor először kóstoltam , az jutott eszembe, hogy de miééért??? Miért kell ez nekem ??? Aztán úgy jártam vele, mint a mogyoróvajjal... rászoktam.  

Még mindig nem én csinálom, de tudom, hogy ahonnan ez jön, az a lehető leggondosabb kezek által való. Keddenként a lemangúriás táncon az egyik társam hozza, és mindig lecsapok rá. Ilyenkor a következő nap a szürcsölgetés napja, mert hát egyhúzásra nekem nem megy, de hurcolgatom magammal egész nap. 

Hogy mi van benne, az talány, már a felsorolás közepén elfelejtettem az elejét, de ami fix az az alma, füvek, csírák, fűszernövények, gyömbér. A zöld lé az élet itala, felsorolni is hosszú lenne, hogy mire hatásos, szinte nincs olyan terület, amire ne lenne gyógyír. 





Része vagyok

 Része vagyok a nagy egésznek.
Az egészben az egy vagyok.
Belőlem indul minden, és hozzám érkezik,
a végtelen magam vagyok.

Csepp vagyok az óceánból,
a messze kéklő végtelen.
Ölemben a Nap sugara,
naponta felkel és megpihen.

Lélegzet vagyok a levegőből,
az életet adó áradás.
Szívedbe zárt lüktetésként
a soha el nem fáradás.

Mosoly vagyok a jókedvből,
Őszinte gyermek-kacagás,
mely oly gyorsan illan el,
mint a szivárvány ragyogás.

Megnyugvás vagyok a fájdalmadban.
Oltalmat adó ölelés,
melybe addig simulhatsz bele,
míg elillan a feszülés.

Pillanat vagyok a gyönyörben.
A fellobbanó kezdet és a vég.
Belevésve minden porcikádba
az együtt hullámzó remegést.

Láng vagyok a szeretetben.
Az utat bevilágító fény.
Bárhová indulsz és bármerre mész,
általam bizton hazaérsz.

S ha hiányod vagyok a teljességből,
tudd, hogy utunk egyszer összeér.
S amikor átöleljük majd egymást,
minden egy lesz, és egész.


/ Makhajda Judit: Része vagyok /